| |
Az alapok tehát ugyanazok, mint a kineziológia esetében:
tudatalatti tartalmak által kiváltott érzelmi stressz oldása. Hogy akkor miért nem a kineziológiával dolgozok...? Bő másfél éve felhagytam a kineziológiai oldásokkal, bár a mai napig elsősorban kineziológusnak (és most már craniosacralis terapeutának is) vallom magam. Az alapelvekkel ma is egyetértek. Hálás vagyok azért, hogy az ország legjobb tanáraitól tanulhattam, a kineziológiai módszerek mellett terápiás alapelveket, jelenlétet és alázatot. Továbbra is mindenkinek jó szívvel ajánlom a kineziológiát, mert egy rendkívül hatékony módszer! De megszületett bennem a vágy, hogy egy olyan módszert adhassak az emberek kezébe, ami nem ad teret az egónak, hogy bele / félremagyarázzon bármit is a folyamatba - sem a tiéd, sem az enyém. Ahol nem viszünk be semmilyen külső információt, ami befolyásolhatna. (Ezeknek a kitételeknek egyébként a craniosacralis terápia is megfelel - és ott is tudnak oldódni a tudatalatti, testben tárolt érzelmi blokkok.) Ezenfelül még azt is szerettem volna, ha önjáróvá lehet tenni az embereket. Két okból is. Egyrészt, hogy elhiggyék, hogy megvan bennük minden erő, tudás és képesség, hogy bármikor segítsenek magukon. Hogy tudják, ne csak higgyék, hogy nincsenek másokra utalva. Hogy ráébredjenek a saját erejükre. Másrészt, hogy megtanuljanak összekapcsolódni a belső bölcsességükkel, hogy ne a megmondó embert (értsd: guru, tanító, látó, terapeuta, stb.) kövessék, hanem a saját szívük szavát. Ez egy folyamat, amíg ezt a kapcsolódást önmagunkkal kialakítjuk. Addig természetesen szükségünk van olyan emberekre, akik ezen az úton segítenek minket. De ez csak az első lépés. A következő, hogy a szívedhez kapcsolódva tudsz valójában kapcsolódni másokhoz. Te hozzám, én hozzád, mi másokhoz, sokan sokakhoz. Várlak szeretettel ezen az úton!
|
|